Varga Ádám épp az utolsó korty kávéját itta, amikor meghallotta felesége, Eszter kétségbeesett hangját a bejárati ajtó felől. „Drágám, baj van!” Eszter idegesen kereste a telefonján a „zárcsere Budapest” kifejezést, miközben próbálta kitalálni, hogyan fogja lemondani a délelőtti ügyfeleit a fodrászatban.A férfi először azt hitte, csak a reggeli kapkodás miatt aggódik a felesége, de amikor meglátta, hogy a kulcs beszorult a zárba és meg sem moccan, azonnal rájött, hogy ez most nem egy átlagos reggel lesz. A tizennégy éves ikrek, Dani és Dorka már az iskolatáskájukkal a hátukon álltak, és láthatóan élvezték, hogy a szokásos reggeli rutin felborult.
A zárszerelő, egy kedélyes ötvenes férfi, meglepően gyorsan kiért hozzájuk. Amíg a szakember dolgozott, a család a konyhában várakozott: Eszter újabb kávét főzött, az ikrek pedig lelkesen tervezgették, hogy milyen kifogással állnak majd elő az iskolában. Az idő múlásával azonban egyre nyugtalanabbá váltak – Daninak fontos informatika dolgozata lett volna, Dorkának pedig táncbemutatója. A szerelő közben vidám történetekkel szórakoztatta őket korábbi sürgősségi kiszállásairól, különösen arról az esetről, amikor egy esküvői ceremónia előtt kellett kiszabadítania egy beszorult menyasszonyt.
Másfél óra és egy vadonatúj biztonsági zár beszerelése után a Varga család végre kiszabadult. Az ikrek szinte versenyt futva rohantak le a lépcsőn, Eszter pedig már útközben telefonált az első vendégének. Ádám aznap kivételesen úgy döntött, hogy nem megy be az irodába – úgyis régóta tervezett egy home office napot. Este, amikor újra együtt volt a család, kiderült, hogy az informatika dolgozatot Dani osztálya végül a jövő héten írja meg, Dorka táncbemutatóját pedig délutánra halasztották. „Néha a legrosszabbnak tűnő reggelek hozzák a legjobb történeteket” – jegyezte meg Eszter, miközben gondosan eltette az új kulcsokat egy biztonságos helyre.